..: Vadász :..

**Tale Teller** Kedd Jún. 19, 2012 4:54 am

A Vadászok

A vadászok az egyetlen osztály, akik kifejezetten a lőfegyverekre lettek kiképezve, (pl.: Íjak vagy puskák). Sok olyan képességük, és eszközük van, amivel elkerülhetik a közelharcot, mivel abban elég gyengék. A vadászok képesek jó pár Bestia megszelídítésére, hogy azokat később a sajátjaikként küldjék harcba. Képesek felfedni a rejtőzködő ellenfeleket (pl. láthatatlanná vált fajok, druida, zsivány), és különböző csapdáikkal sebezni, lelassítani, vagy akár egy helyben tartani a célpontjukat. Azeroth fenevadak széles skálájának nyújt otthont. Lordaeron új világától kezdve Kalimdor ősi földjéig mindenfajta lény megtalálható. Legyenek barátságosak vagy vérengzők és agresszívak, egy dologban mind hasonlítanak.
Az összes vadállat különleges kapcsolatban áll a Vadászokkal.
A Vadászok követnek, beidomítanak és levadásznak mindenféle állatot és fenevadat, ami csak a vadonban fellelhető. Legyen a kezükben íj vagy puska, a Vadászok csak a fegyvereiket és az állataikat tekintik igaz barátuknak.

Egyedi képesség: Észreveheti a láthatatlanná vált fajokat. Lehet egy megszelidített állata, aki mindig vele van és követi őt.

- Megszelídítheti és irányíthatja a különféle bestiákat.
- Különleges képességekkel rendelkezik a bestiákkal szemben.
- Nagyon kevés közelharci képessége van, a távolsági küzdelemben hatékony.
- Az ellenfeleket távol tartani állati kísérői segítségével
- Megtanulni hogyan kell megszelídíteni, kiképezni, és hatékonyan használni az állati kísérőket. ( Ezt szerepjátékkor külön ki kell játszani. Valamint egyféle állatot kell választani.)
- A Vadász elsődlegesen távolról támadó karakter. Rendelkeznek közelharci támadással is, de a távolsági fegyverekkel okozott sebzésük messze túlszárnyalja közelharci képességeiket.

És akkor egy kis történelem

Persze rögtön felmerül egy probléma: ki is a hunter? A sportból és a kihívásért vadászó Hemet Nesingwary? Az otthonukat védő, láthatatlanul gyilkoló night elf Sentinelek vagy high elf Farstriderek? Az Earth Motherrel összhangban élő, a vadállatállományt szabályozó tauren hunterek? A trollok fejvadászai, vagy a voodooban jártas shadow hunterek? Netán a vadont járó Rexxar? Esetleg a bosszúra vágyú forsaken Dark Rangerek, élükön Sylvanasszal?

Természetesen az a válasz, hogy mindegyikük hunter, noha valóban teljesen mások a motivációik, a szerepkörük a népükön belül, és más-más eszközöket alkalmaznak. Ugyanakkor mindannyiukra jellemző, hogy a vadonnal együtt élve, azt remekül ismerve haladnak a céljuk felé, szükség esetén bármely vadállatot képesek megszelídíteni és ezután hűséges társként segítségül hívni, valamennyien jártasak a csapdák elhelyezésében – és persze a közelharc mellett mesterei a különböző lőfegyvereknek is, legyen szó puskákról, íjakról vagy számszeríjakról. A természettel való misztikus kötődésük eredményeként képesek nyomon követni bármilyen élő, halott vagy mesterséges lényt, még a rejtőzködőeket is; és emellett képesek egyes vadállatok sajátságait is a magukévá tenni, mint a gepárd sebessége, a majom ügyessége vagy a sólyom éles látása. Sőt, ha a helyzet erre kényszeríti őket, akkor azt is képesek elhitetni ellenfelükkel, hogy meghaltak...

Rexxar és Misha

A hunterek módszerei egyénenként változóak. Vannak közülük, akik a lőfegyverekkel való harcot tökéletesítették: ők ideális lövészek, akikhez egy ellenfél sem juthat közel élve. A távoli harcmodor esetén a hunter az eszközök széles tárházával rendelkezik: mérgezett vagy robbanó lőszert alkalmaz, illetve olyan ponton sebesíti meg ellenfelét, amitől az elkábul, megnémul vagy lelassul. Olyan megbűvölt lőszert is alkalmazhat, ami a varázstudók mágiáját tápláló manaforrást apasztja folyamatosan, így azok előbb-utóbb védtelenné válnak varázslataik híján.

Mások jobban szeretik, ha az ellenfél közelében harcolhatnak, persze elég távolságot tartva ahhoz, hogy használhassák a lőfegyverüket is; ők mesterei a csapdáknak, hihetetlen agilitással kerülik el ellenfeleik csapásait, és kiemelkedően képzettek a közelharc területén is.

Az utolsó csoport – bár rendelkezik a korábbi képességekkel is – a társául szegődött állat irányításának mestere. Náluk az ellenséget ez a hű társ öli meg, miközben a hunter biztonságos távolról segíti őt a harcban. Ezek a hunterek képesek a legritkább és legvadabb bestiák megfékezésére is, így olyan társakkal járják a vadont, amiről az egyszerű lakosság csak a mesékben hallott. Ők arra is képesek, hogy mind a szelidített állatot, mind saját magukat pusztító harci dühvel ruházzák fel egy rövid időre – ez alatt az idő alatt egyikük sem érez fájdalmat vagy szánalmat, és érzéketlen gyilkosként csapnak le az ellenségeikre.

A hunter bármilyen fegyver forgatásában jártas lehet személyes preferenciájától függően, de sosem használ buzogányt, harci kalapácsot vagy egyéb zúzófegyvert – ezek könnyen okozhatnának súlyos és fájdalmas sebeket a vadászat során, amik azonban nem halálosak. Egy ilyen sebesült vad élete hátralevő részében szenvedne, ami nem fogadható el a hunter számára. Szintén nem tud mit kezdeni egy hunter a mágusok varázspálcáival... az arcane tudományok ismerete nem jellemző egy hunterre sem.

Nigh elf huntress

A történelemkönyvek lapjain sok hunter nevét olvashatjuk, amint dicsőséges (vagy épp kevésbé) tetteket hajtottak végre. A taurenek egész élete a Nagy Vadászat körül forog: a felnőtté válás próbatételei közül az utolsó, hogy saját maguknak kell elejteniük egy félelmetes fenevadat. Ashenvale és Quel'Thalas láthatatlan őrei, a Sentinelek és a Farstriderek is hunterek; vezetőik – Tyrande Whisperwind, Shandris Feathermoon, Alleria Windrunner, Sylvanas Windrunner vagy Halduron Brightwing – egytől egyig félelmetes ellenfelek. A törpék hunterei leginkább Ironforge ellátásáért felelősek: húst és prémeket gyűjtenek a lakosság és a mesterek számára. A human faj spiritualitása elveszett civilizációjuk felépítése közben, így a természettel nem igazán képesek kommunikálni; nem csoda, hogy egyetlen olyan ember élt Azerothon, aki elnyerte a high elf rangerek bizalmát és beavatták titkaikba. Nathanos Marris Lordaeron keleti területein élt, nem messze Quel'Thalastól, és a Scourge támadása során vesztette életét a lakosság nagy részéhez hasonlóan. Amikor a Lich King hatalma meggyengült, Nathanos is visszanyerte önálló akaratát és visszatért korábbi lakhelyének romjaihoz; és miután hűséget esküdött Sylvanasnak, Nathanos Blightcaller néven vált újra ismertté. Az, hogy a Blightcaller azonos Nathanosszal, bizalmas és csak az Alliance vezetői ismerik ezt a tényt.

Ugyanakkor Deathwing visszatérése sok dolgot megváltoztatott. A szörnyű csapások nyomán a forsakenek egy része ismét elkezdett a természet erőivel foglalkozni, hogy kihasználja őket a saját és Sylvanas érdekében. A Dark Lady elit testőrsége, a Dark Rangerek ismét nyilvánosságra léptek és a kiválasztott forsakeneket megtanították arra, amit valaha Quel'Thalasban elsajátítottak. Stormwind lakosságát is súlyosan érintették az események – nem csoda, hogy Elwynn Forest mélyéről felbukkant pár tapasztalt és képzett ember, akik meglepő kapcsolatban voltak mind a vadállatokkal, mind az erdő titkaival, és ők is elkezdték megosztani tudásukat az erre fogékonyakkal. Végül az anyagias, haszonleső goblinok közül is sokan visszafordultak a természet felé... hiszen hogyan lehet a legjobban kiaknázni a környezet erőforrásait? Természetesen úgy, ha ismerjük őket. Így nem meglepő, hogy közülük is többen a Lost Isles vadállataival próbáltak megbarátkozni a Kezant és Undermine-t sújtó vulkánkitörések miatti menekülés után.

http://wow-hungary.com/node/9156]/ Forrás- The Faceless One