..: Alkonyat csúcs :..

Később...

Furcsán vájt szeműnek kell lennie annak aki itt talál bármi szépnek mondhatót, pedig Adarennek sikerült. Olyannyira letisztult, a fekete, a szürke és a démoni zöld árnyalatai számára igazán tetszetősek, szereti mindezeket a színeket, ecsetre valók. Az hogy milyen lehetett előtte elképzelni sem bírta, nem is akarta. Miként lett ilyenné ami? Nem izgatta, a lényeget tudja. Léptei homokot és követ tapostak, érintettek, hol enyhén meleget ami a csizmáján és kesztyűjén keresztül is érezhető, kicsivel arrébb szinte hideget. Csak a lélegzés nem esett jól számára, kaparta kissé a torkát, ezért miután elhagyta az ork falut hamar vizes kendőt tett az arca elé.
Már második napja tartott az útja, gyalogszerrel. Egyedül többre tartotta a lassú de biztonságos, feltűnés mentes haladás lehetőségét. A nagy harcoknak befejeződtek itt néhány éve, de sok ocsmányság maradhatott rejtve és tudhatja mai napig otthonának ezt a hatalmas pusztaságot. Ahogy a Horda telepe, úgy a Szövetség erődje is áll még, a katonák jönnek mennek ha kisebb létszámban is, de mindkét fél részéről nem kevés sámán, druida és hasonló próbál újra életet lehelni a vidékbe. Ma reggel is belefutott egy tauren sámán és egy draenei paladin párjába, pontosabban a rajtaütésükön négy fel orkon. Könnyű harcnak ígérkezett, hisz sikerült meglepniük az orkokat, Adarennel együtt. Ő magasról szúrta ki azokat, akkor tűnt fel a tauren férfi és a draenei nő, előbbi tűzgömbbel lobbantva lángra kettőt, akik vad de igen rövid hadonászásba kezdtek, a másik bárdját hajította el halálos pontossággal. A negyedikért sietett le Adaren, mert úgy tűnt az egymaga veszélyes lehet a másik kettőre termete és felszereltsége alapján. Ahogy lesietett a sziklák között a harcot nem, de annak hangjait tisztán hallotta, az üvöltések mellett a pajzson csattanó fém csörgését. Mire lejutott a mélyedésbe a magasról, az erős ütésektől térdelő nő felé magasodó ork épp lecsapni készült, pajzsával nem védhette volna ki az ütést ha a szintén kimerült sámán nem siet a segítségére egy apró, de hasznos trükkel. Az ork lába alatt megmozdult a föld, elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett, életét pedig Adaren pengéje küldte a másvilágra.
Fordított esetben nem okozott meglepetést az elf megjelenése, ugyanis scryers emblémát viselt a mellkasán, az pedig eleget jelent bárki számára Outland-en. Röviden megköszönték, elmesélték hogyan is akadtak az orkokra, s hogy még akad dolguk elég, majd Adarentől kérdeztek, de neki csak annyi kellett válaszadás helyett, hogy jól halad-e dél felé, mert tájékozódásában bizonytalan. Felesleges kérdésekkel hogy mi dolga akad arra, tovább nem zargatták, szerencsés utat kívántak neki és viszont. Ez után a rövid reggeli kaland után érdektelenül haladt tovább – elfeledve az a tájban való elmerülést – egészen addig, hogy elérte a Terrokar-ból jövő utat.

A lényeget kihagyta és erre a gyaloglás hosszúságából következtetett, ugyanis rég el kellett volna érni egy elágazáshoz és ott megpillantania Illidan egykori elf csatlósainak a bázisát, legalábbis ami maradt belőle. De semmi, a táj újabb arcát nem mutatta ami monotonitásba csapott át. A sok zöld már már kísértette őt, de mielőtt rémálmokat idéznének benne, sietve elhessegette a képzelődést. Ám legyen, elhatározta hogy valahol megpihen kissé ahol alkalmas helyet talál és visszafordul az út mentén. Ugyanekkor zavarta meg gondolatait egy kérdés, nem messze a háta mögül. Szerencséjére barátságosnak tűnt, s ahogy az irányába fordul látta hogy nincs mitől félnie első pillantásra. Lehetett volna figyelmesebb, orkok között se ritka ha valaki olyan csendesen tud haladni mint saját fajtája többsége. Végigmérte az elf nőt, míg az köszöntötte és újabb kérdés szegezett neki penge helyett. Testtartás és a hangja az ellenkezőjéről árulkodott de kissé kimerültnek látta, valami egy egészen apró folt is éktelenedett az arcán ami közelebbről megalvadt ork vérnek látszott, de a megerősödött szél hamar lekaparhatja onnan. Mindenesetre nem olyannak tűnt aki ne találná fel magát ezen a helyen.
- Néhány nap után igen, pedig elsőre egész otthonosnak találtam. - A másik nemtől első mindig megnyugtatóan hat rá a mosoly, otthon Quel'thalas-ban ritka kincs még manapság is, amit meg kap többnyire gúnyos a testvérétől és akik ismerik. Azonban a nő feltűnésétől benne is egy kérdés fogalmazódott meg - Viszont te magad után nem hozol senkit ugye? - Eltekintett a lány mellett mintha már ott lenne néhány tucat ork, de persze semmi. Rosszat sejtő előérzete azért motoszkál benne. - Amúgy igazából arrafelé ahonnan te jöttél, úgy látszik rossz irányba indultam el.
Az viszont biztos, újabb nap csúszással kell számolnia hogy elérje a kívánt helyet. Valamiért lényegtelennek érzi, nagyobb benne most már a dacosság, mint maga a cél elérése és megvalósítása. Talán ha mással foglalkozna kis ideig csak késne a dolog, de nem múlna el, és ez a milliónyi zöld csak nem kíván megszűnni, elég ha a másik szemébe néz.