..: Ashenvale :..
4 posters
1 / 1 oldal
Adaren- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 21
Csatlakozás : 2012. Jun. 17.
Tartózkodási hely : Shadowmoon valley
Ashenvale
Evelyn Hétf. Jún. 18, 2012 4:17 am
[ Ashenvale]
Az éjszaka leszálltával párhuzamban jelenik meg a szürke köd is. Világos árny zavarja meg a nyugodt erdő sötétjét, s egy karcsú női alak halad el a magas fák ágai alatt. Léptei halkak, nem hagynak nyomot a nyirkos talajban. Látszólag fegyvertelenül vág keresztül a sűrű növényzeten, bár kitudja mit rejt elegáns ébenköpenye. Az éjszaka hűs levegőjétől látszik a lehelete. Egybeolvad az árnyékokkal,s hol eltűnik, hol felbukkan. Földig érő köpenyét, mit maga után húz ezüst szegély díszíti. Csuklyája nem engedi láttatni arcát, egyedül hegyesen kikandikáló éj tünde fülei árulkodnak kilétéről. A szél felkapott egy tincset ezüstfehér hajából s az arcába sodorta. Az éj tündék messzi földről híresek mélységes türelmükről és mivel az örök élet az ajándékuk, rengeteg tapasztalatukról. Ezt azonban nem lehetett elmondani az összes fiatalról, többek között Evelynnről sem. A legemberibb jellemvonása talán a kíváncsisága volt. Ezen a téren pontosan olyan volt mint bármelyik ember. Sokszor eszébe jut a mondás, mit halandók egymás közt beszélnek: Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Evelynne nemesen ívelt ajkai mosolyra húzódtak, lévén ettől nem kell tartania. Egyedül bánat, vagy sérülés végezhet vele, öregség semmiképp. Az erdő ilyenkor egészen más arcát mutatja meg az erre járóknak s az ember lányának egészen ijesztően hathat. Fényforrásként már csak a vigyorgó telihold kékes sugarai szolgálnak, és ahogyan átsüt az ágak között, a fákról rémisztő és groteszk arcok nézhetnek vissza a fáradt vándorra, ki megpihenne a több száz éves gigásztölgyek vastag törzsénél. De ha menekülni is próbálna, furcsamód a gyökerek is folytonosan úgy mintha csak kúsznának, kerülnek az emberek lábai elé, hogy bizton orra bukjanak bennük. Evelynne sűrű haja alól kilátszó hegyes fülei meghallják a legapróbb neszt is, tünde szemei észreveszik a legkisebb mozgást is. Így jól látta az Astranaar kapuja előtti őrváltást, és tudta, hogy nemsokára ő kerül sorra, de a kíváncsi éj tünde még azelőtt fejébe vette az éjszakai sétát, mielőtt kiosztották volna rá a feladatot. Közel, mégis rejtve maradt Astranaar őrszemei elől. És a köd leszállta után jobbnak találta félrehúzódni egy kicsit. Nem állt szándékában egyhamar visszatérni, hiszen a természet az otthona, itt érzi jól magát. Ha pedig keresnék úgy is rátalálnának, addig is tüzet gyújt, hogy felmelegedjen. Csendesen elidőzik amikor is furcsa neszt hall az egyik irányból. Lassan körbefordul. Ha szerencséje van csupán egy kisebb erdei állat ólálkodik a környéken, de ezt csak egy módon tudhatja meg.
- Ki van ott?
Kérdi és közben Elune-hoz fohászkodik, hogy ne az erdő félelmetes fenevadjainak egyike kerüljön szemei elé.
Az éjszaka leszálltával párhuzamban jelenik meg a szürke köd is. Világos árny zavarja meg a nyugodt erdő sötétjét, s egy karcsú női alak halad el a magas fák ágai alatt. Léptei halkak, nem hagynak nyomot a nyirkos talajban. Látszólag fegyvertelenül vág keresztül a sűrű növényzeten, bár kitudja mit rejt elegáns ébenköpenye. Az éjszaka hűs levegőjétől látszik a lehelete. Egybeolvad az árnyékokkal,s hol eltűnik, hol felbukkan. Földig érő köpenyét, mit maga után húz ezüst szegély díszíti. Csuklyája nem engedi láttatni arcát, egyedül hegyesen kikandikáló éj tünde fülei árulkodnak kilétéről. A szél felkapott egy tincset ezüstfehér hajából s az arcába sodorta. Az éj tündék messzi földről híresek mélységes türelmükről és mivel az örök élet az ajándékuk, rengeteg tapasztalatukról. Ezt azonban nem lehetett elmondani az összes fiatalról, többek között Evelynnről sem. A legemberibb jellemvonása talán a kíváncsisága volt. Ezen a téren pontosan olyan volt mint bármelyik ember. Sokszor eszébe jut a mondás, mit halandók egymás közt beszélnek: Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Evelynne nemesen ívelt ajkai mosolyra húzódtak, lévén ettől nem kell tartania. Egyedül bánat, vagy sérülés végezhet vele, öregség semmiképp. Az erdő ilyenkor egészen más arcát mutatja meg az erre járóknak s az ember lányának egészen ijesztően hathat. Fényforrásként már csak a vigyorgó telihold kékes sugarai szolgálnak, és ahogyan átsüt az ágak között, a fákról rémisztő és groteszk arcok nézhetnek vissza a fáradt vándorra, ki megpihenne a több száz éves gigásztölgyek vastag törzsénél. De ha menekülni is próbálna, furcsamód a gyökerek is folytonosan úgy mintha csak kúsznának, kerülnek az emberek lábai elé, hogy bizton orra bukjanak bennük. Evelynne sűrű haja alól kilátszó hegyes fülei meghallják a legapróbb neszt is, tünde szemei észreveszik a legkisebb mozgást is. Így jól látta az Astranaar kapuja előtti őrváltást, és tudta, hogy nemsokára ő kerül sorra, de a kíváncsi éj tünde még azelőtt fejébe vette az éjszakai sétát, mielőtt kiosztották volna rá a feladatot. Közel, mégis rejtve maradt Astranaar őrszemei elől. És a köd leszállta után jobbnak találta félrehúzódni egy kicsit. Nem állt szándékában egyhamar visszatérni, hiszen a természet az otthona, itt érzi jól magát. Ha pedig keresnék úgy is rátalálnának, addig is tüzet gyújt, hogy felmelegedjen. Csendesen elidőzik amikor is furcsa neszt hall az egyik irányból. Lassan körbefordul. Ha szerencséje van csupán egy kisebb erdei állat ólálkodik a környéken, de ezt csak egy módon tudhatja meg.
- Ki van ott?
Kérdi és közben Elune-hoz fohászkodik, hogy ne az erdő félelmetes fenevadjainak egyike kerüljön szemei elé.
Evelyn- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 12
Csatlakozás : 2012. Jun. 17.
Kor : 32
Tartózkodási hely : Ashenvale
Re: ..: Ashenvale :..
Adaren Hétf. Jún. 18, 2012 9:17 am
Ugyanott
Nagyobb sziklákkal tarkított fagyűrű széléhez ért ki, sűrű aljnövényzettel, mely tüskéikkel harapdálták köpenye alját, hol jobban, hol kevésbé. Nehézkesebben haladt mint eddig, de elég elhagyatottnak vélte ahova se nagyobb vad, se két lábon járó nem szívesen tér nyugovóra. Azért annyira nem volt zord hely mert az eget felette nem takarta fakorona és néhány lépéssel arrébb az egyik szikla tövében egész véletlen felfedezett egy mélyedést, olyat amit csak egészen közelről vehet észre bárki is a magyalbokor takarása miatt. Köpenyét lekanyarította és egyből bedobta oda, így tett a tarisznyájával, majd a vállvértét csatolta le - s jóval óvatosabban. nem mintha a fém szenvedhetne bármiféle kárt is a portól - a vékony egybe részes-láncszemes felkar és mellvédővel együtt és helyezte a többi dolga mellé. Zekéje és az alatta lévő ing még elég meleget nyújtott az estével szemben, a többihez meg ott a szablyája. Miután meggyőződött hogy mindenesetre rejtve marad a hátrahagyott felszerelés és felismernie is sikerül, elindult hogy biztos ami biztos alapon körbejárja a szűk környéket.
Néhány perces séta után megelégszik a látottakkal és a nem látott ellenség számával is, csak a szűkös vacsorája maradt hátra az alvásig. Nappal az ő világa nem az éjszaka. Éppen mikor megfordult csapta meg az orrát valami különös szag, pontosabb a tűzé amit Ashenvalet járva eleddig nem érzett. Túlságosan elkalandozott vagy már ennyire közel járhat a Horda által érintetlen szűz éj elf területekhez? Gondolkozni nem maradt ideje mert kérdést szegeztek neki valahonnan jobbról, egészen közelről. Hát lehetett ennyire ostoba és türelmetlen a haladással...
- Ishnu'Alah - igyekezett az emlékeiből előkaparni valamit az ó nyelven - ami az azerothi elfeknek már az -, azt is helytelenül, érezte amint elhagyta a köszöntés a száját. Maradt a kevert thalassian azzal ami épp eszébe jut. - Senki ellenség, de sietek ha nem haragszol.
Ahol ennyire elmosódnak a határok az orkok és éjelfek között ott meglehetősen pengeélen táncol aki egyedül merészkedik erre és jutalma több mint valószínű hogy egy nyílvessző vagy fejsze. Ezt Adaren most inkább elkerülné, ezért válaszra sem várva szaporázza meg a lépteit odafele, ahonnan érkezett, hátha békén hagyják.
Nagyobb sziklákkal tarkított fagyűrű széléhez ért ki, sűrű aljnövényzettel, mely tüskéikkel harapdálták köpenye alját, hol jobban, hol kevésbé. Nehézkesebben haladt mint eddig, de elég elhagyatottnak vélte ahova se nagyobb vad, se két lábon járó nem szívesen tér nyugovóra. Azért annyira nem volt zord hely mert az eget felette nem takarta fakorona és néhány lépéssel arrébb az egyik szikla tövében egész véletlen felfedezett egy mélyedést, olyat amit csak egészen közelről vehet észre bárki is a magyalbokor takarása miatt. Köpenyét lekanyarította és egyből bedobta oda, így tett a tarisznyájával, majd a vállvértét csatolta le - s jóval óvatosabban. nem mintha a fém szenvedhetne bármiféle kárt is a portól - a vékony egybe részes-láncszemes felkar és mellvédővel együtt és helyezte a többi dolga mellé. Zekéje és az alatta lévő ing még elég meleget nyújtott az estével szemben, a többihez meg ott a szablyája. Miután meggyőződött hogy mindenesetre rejtve marad a hátrahagyott felszerelés és felismernie is sikerül, elindult hogy biztos ami biztos alapon körbejárja a szűk környéket.
Néhány perces séta után megelégszik a látottakkal és a nem látott ellenség számával is, csak a szűkös vacsorája maradt hátra az alvásig. Nappal az ő világa nem az éjszaka. Éppen mikor megfordult csapta meg az orrát valami különös szag, pontosabb a tűzé amit Ashenvalet járva eleddig nem érzett. Túlságosan elkalandozott vagy már ennyire közel járhat a Horda által érintetlen szűz éj elf területekhez? Gondolkozni nem maradt ideje mert kérdést szegeztek neki valahonnan jobbról, egészen közelről. Hát lehetett ennyire ostoba és türelmetlen a haladással...
- Ishnu'Alah - igyekezett az emlékeiből előkaparni valamit az ó nyelven - ami az azerothi elfeknek már az -, azt is helytelenül, érezte amint elhagyta a köszöntés a száját. Maradt a kevert thalassian azzal ami épp eszébe jut. - Senki ellenség, de sietek ha nem haragszol.
Ahol ennyire elmosódnak a határok az orkok és éjelfek között ott meglehetősen pengeélen táncol aki egyedül merészkedik erre és jutalma több mint valószínű hogy egy nyílvessző vagy fejsze. Ezt Adaren most inkább elkerülné, ezért válaszra sem várva szaporázza meg a lépteit odafele, ahonnan érkezett, hátha békén hagyják.
Adaren- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 21
Csatlakozás : 2012. Jun. 17.
Tartózkodási hely : Shadowmoon valley
Ashenvale
Evelyn Hétf. Jún. 18, 2012 12:02 pm
[ Ashenvale]
Az erdőre mély csendburok borult. Csupán a tűz ropogása hallatszott és néha a hideg szellő susogtatta meg a hatalmas szaténfák sűrű lombozatát.Tenyerét a tűz felé tartva,kezdett el halkan dudorászni darnasszi nyelven egy dalocskát. Megállapította, hogy a holdsugaraitól, a fák mind hórihorgas, hegyes fejű kísértetekké változnak ilyenkor az éjjel. Az erdőt szemlélgetve a mély csendben aztán léptek zaja ütötte meg hegyes füleit.Összerezzent.Hiszen ki tudja mit rejtenek az ősöreg fák lombjai és a bokrok, növények? Képzeletnek tán nem is szab határt a széles paletta. Éppen ezért egyedül, avagy felkészületlenül, balgaság volna erdőt járni, ilyenkor, mikor a kábultan bámuló hold magasról néz le rájuk, s merészkednek elő rejtekhelyeikről a vadak is. Gondolkodás nélkül nyúlt ében köpenye alá , hogy megérintse az egyetlen védelméül szolgáló eszközt: Az ezüsttőrjét. Kérdésére viszont választ is kapott, ami voltaképp megnyugtató volt.
- Ishnu'Alah! - Üdvözölte ő is az idegent, bár nem tudta kinek válaszolt, hiszen arcát nem látta, és a sötéttől csupán az elsuhanó árny mozgó alakját pillantotta meg a felkavart és zavaros ködben. Mandulaszemeivel az avart fürkészte, s jött újból a hang. Még mindig a tőr markolatát szorongatta, hiába volt a válasz megnyugtató, látatlanban nem egyszerű dolog a bizalom, és nincs is talán. A beszédéből annyit bizton megállapított, hogy nem közülük való.
- Utadon kísérjen Elune áldása idegen. - Válaszolta leplezett érdektelenséggel a férfinak, de megint hajtotta a kíváncsiság. Az esze azt súgta: Jelentenie kellene az idegent Astranaar őreinek, hiszen lehet, hogy veszélyes. De jobb szerette volna ő kideríteni, hogy hová siet a rejtélyes alak. Engedte, hogy a férfi elinduljon dolgára. Hagyott pár lépés előnyt, és utána követni kezdte. Igyekezett észrevétlenül és hangtalanul járni.Kellő távolságot tartott az idegennel, nem óhajtott harcba elegyedni, főként mivel tudta,papnő lévén ő maradna alul. Bokrok, indák, kúszónövények burjánzottak mindenfelé, ami igencsak megnehezítette a nesztelen járást. Fürgén mozogva igyekezett a fák törzsei mögött megbújni.Fekete köpenyével nem csak az éjszaka hidege ellen védekezett, hanem segített jobban beleolvadni a sötétségbe. Egészen jól funkcionált a dolog mindaddig míg nem egy olyan mélyedésbe lépett, ahol az aljnövényzet szúrós tüskéi bele nem akadtak, hosszú köpenyének aljába, és jellegzetes hang hallatszott, mégpedig a textil szakadásának hangja. Ezt bizonyára az idegen is meghallhatta, ha eleddig nem vette volna észre. A legegyszerűbb volt megszabadulni a ruhadarabtól. Bár sajnálta, hiszen jó szolgálatot tett.Ez el is terelte eredeti céljáról a figyelmét, és azt hitte, szem elől veszítette az idegent.
Az erdőre mély csendburok borult. Csupán a tűz ropogása hallatszott és néha a hideg szellő susogtatta meg a hatalmas szaténfák sűrű lombozatát.Tenyerét a tűz felé tartva,kezdett el halkan dudorászni darnasszi nyelven egy dalocskát. Megállapította, hogy a holdsugaraitól, a fák mind hórihorgas, hegyes fejű kísértetekké változnak ilyenkor az éjjel. Az erdőt szemlélgetve a mély csendben aztán léptek zaja ütötte meg hegyes füleit.Összerezzent.Hiszen ki tudja mit rejtenek az ősöreg fák lombjai és a bokrok, növények? Képzeletnek tán nem is szab határt a széles paletta. Éppen ezért egyedül, avagy felkészületlenül, balgaság volna erdőt járni, ilyenkor, mikor a kábultan bámuló hold magasról néz le rájuk, s merészkednek elő rejtekhelyeikről a vadak is. Gondolkodás nélkül nyúlt ében köpenye alá , hogy megérintse az egyetlen védelméül szolgáló eszközt: Az ezüsttőrjét. Kérdésére viszont választ is kapott, ami voltaképp megnyugtató volt.
- Ishnu'Alah! - Üdvözölte ő is az idegent, bár nem tudta kinek válaszolt, hiszen arcát nem látta, és a sötéttől csupán az elsuhanó árny mozgó alakját pillantotta meg a felkavart és zavaros ködben. Mandulaszemeivel az avart fürkészte, s jött újból a hang. Még mindig a tőr markolatát szorongatta, hiába volt a válasz megnyugtató, látatlanban nem egyszerű dolog a bizalom, és nincs is talán. A beszédéből annyit bizton megállapított, hogy nem közülük való.
- Utadon kísérjen Elune áldása idegen. - Válaszolta leplezett érdektelenséggel a férfinak, de megint hajtotta a kíváncsiság. Az esze azt súgta: Jelentenie kellene az idegent Astranaar őreinek, hiszen lehet, hogy veszélyes. De jobb szerette volna ő kideríteni, hogy hová siet a rejtélyes alak. Engedte, hogy a férfi elinduljon dolgára. Hagyott pár lépés előnyt, és utána követni kezdte. Igyekezett észrevétlenül és hangtalanul járni.Kellő távolságot tartott az idegennel, nem óhajtott harcba elegyedni, főként mivel tudta,papnő lévén ő maradna alul. Bokrok, indák, kúszónövények burjánzottak mindenfelé, ami igencsak megnehezítette a nesztelen járást. Fürgén mozogva igyekezett a fák törzsei mögött megbújni.Fekete köpenyével nem csak az éjszaka hidege ellen védekezett, hanem segített jobban beleolvadni a sötétségbe. Egészen jól funkcionált a dolog mindaddig míg nem egy olyan mélyedésbe lépett, ahol az aljnövényzet szúrós tüskéi bele nem akadtak, hosszú köpenyének aljába, és jellegzetes hang hallatszott, mégpedig a textil szakadásának hangja. Ezt bizonyára az idegen is meghallhatta, ha eleddig nem vette volna észre. A legegyszerűbb volt megszabadulni a ruhadarabtól. Bár sajnálta, hiszen jó szolgálatot tett.Ez el is terelte eredeti céljáról a figyelmét, és azt hitte, szem elől veszítette az idegent.
Evelyn- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 12
Csatlakozás : 2012. Jun. 17.
Kor : 32
Tartózkodási hely : Ashenvale
Re: ..: Ashenvale :..
Adaren Szomb. Jún. 30, 2012 7:35 am
Ugyanott
Hát sikerült, sokkal könnyebben is, mint ahogy gondolta. Kisebb önelégedettség járta át és talán ennek okán, de lassított a tempóján. Könnyebbnek tetszett az egész vissza-odaút ami előtte állt, szinte már otthonosnak érezte az idegen tájat és a napok óta egyhangú vacsorája is kellemesen finomnak ígérkezett. Könnyedségből úgy csapott át felelőtlenségbe akár egy fiatal tanonc, aki az első feladat megoldását követően igazi mesternek hitte magát. Azonban túlságosan rövid időn belül mindenez megbosszulta magát.
Néhány lépéssel később miután egy magánál vagy tízszer szélesebb fát került ki, az erdő eddigre megszokott hangjai közé valami egészen más vegyült, életidegen ezen a helyen. Gyorsan megfordult és nekivetette magát az imént megkerült törzsnek, hozzá legnagyobb fedezéket és a legközelebbit ugyanis ez jelentette. Lelkiekben elismerően biccentett saját ostobaságának, de ez ráér később is. Rövid idő alatt kellett mérlegelnie, igaz sok lehetőségből nem lehetett. Vagy megpróbál menekülni vagy felveszi az esetleges harcot. Lepillantott jobbjára, de hogy azt használja gyorsan elhessegette. Még annyi év után is tompán lüktetett minden egyes nap. Maradt az oldalán lógó kardja, rögtön előrántotta és óvatosan araszolt a törzs mentén visszafele. Ezzel ő is felfedte valamelyest magát ha véletlen szem elől tévesztették volna. Egy ellen még lehet esélye, talán kettővel szemben is.
Hunyorítva fürkészett maga elé a hang forrását keresve, mikor megpillantott valakit, vagyis valamit akit a követőjének gondolt, nem volt biztos benne.
- Mondtam hogy sietek és nem igénylek még női társaságot sem, úgyhogy kérlek! - Nyilván hiábavalóan, de jó lenne tudnia neki is, hol van a másik.
Hát sikerült, sokkal könnyebben is, mint ahogy gondolta. Kisebb önelégedettség járta át és talán ennek okán, de lassított a tempóján. Könnyebbnek tetszett az egész vissza-odaút ami előtte állt, szinte már otthonosnak érezte az idegen tájat és a napok óta egyhangú vacsorája is kellemesen finomnak ígérkezett. Könnyedségből úgy csapott át felelőtlenségbe akár egy fiatal tanonc, aki az első feladat megoldását követően igazi mesternek hitte magát. Azonban túlságosan rövid időn belül mindenez megbosszulta magát.
Néhány lépéssel később miután egy magánál vagy tízszer szélesebb fát került ki, az erdő eddigre megszokott hangjai közé valami egészen más vegyült, életidegen ezen a helyen. Gyorsan megfordult és nekivetette magát az imént megkerült törzsnek, hozzá legnagyobb fedezéket és a legközelebbit ugyanis ez jelentette. Lelkiekben elismerően biccentett saját ostobaságának, de ez ráér később is. Rövid idő alatt kellett mérlegelnie, igaz sok lehetőségből nem lehetett. Vagy megpróbál menekülni vagy felveszi az esetleges harcot. Lepillantott jobbjára, de hogy azt használja gyorsan elhessegette. Még annyi év után is tompán lüktetett minden egyes nap. Maradt az oldalán lógó kardja, rögtön előrántotta és óvatosan araszolt a törzs mentén visszafele. Ezzel ő is felfedte valamelyest magát ha véletlen szem elől tévesztették volna. Egy ellen még lehet esélye, talán kettővel szemben is.
Hunyorítva fürkészett maga elé a hang forrását keresve, mikor megpillantott valakit, vagyis valamit akit a követőjének gondolt, nem volt biztos benne.
- Mondtam hogy sietek és nem igénylek még női társaságot sem, úgyhogy kérlek! - Nyilván hiábavalóan, de jó lenne tudnia neki is, hol van a másik.
Adaren- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 21
Csatlakozás : 2012. Jun. 17.
Tartózkodási hely : Shadowmoon valley
Re: ..: Ashenvale :..
Angeline Nixya Szomb. Szept. 22, 2012 11:45 pm
// Froennek //
Egy szekér halad végig Ashenvale kitaposott ösvényein. Lassan megy, mögötte porfelhő száll s keveredik össze az erdő ködével. A férfi ránt egyet a kantáron majd káromkodik egy cifrát, nem igazán tetszett neki ez a lassú tempó. A szekér ablakából egy barna hajú lány hajol ki és szúrós pillantást vet a férfira.
- Ne bántsd szerencsétlen jószágokat öreg. Fáradtak már, több napja csak utazunk.
Mutogatott a férfire fekete bőrkesztyűs ujjaival majd szem forgatva visszaült a kocsiba, s behúzta maga után a függönyt. Remélem nem marad el a fizetés, ahogy ígérted. Nem jókedvemben vágtatok át ezen a veszélyes erdőn keresztül. Kiabálja a férfi. Angeline nem válaszol, csak lázasan elkezd kutatni zsebeiben, és megállapítja, hogy bizony közel sem lesz elég pénze, hogy kifizesse ezt a fuvart. Ahogy mindig alig van pénze, éppen csak annyi, hogy megszálljon egy éjszakára, valamelyik olcsó fogadóban. Próbál határozottan, de azért kis remegés mégis hallatszódik a hangjából amikor válaszol.
- Ó hogyne, megkapod érte a fizetségedet, ne aggódj már annyit.
Válaszolja, majd a kocsis megáll. Mire Angeline kissé előrebukik és dühösen kiszól az ablakból.
- Miért álltunk meg öreg? Még félúton sem vagyunk.
Kérdezte, de válasz nem jött, ezért Angelie kénytelen volt kiszállni a kocsiból, hogy megnézze mi történt. A férfi eltűnt mint a kámfor. Ami jó is, de rossz is egyben, hiszen nem kell fizetni. Másrészről pedig nagyon rossz hiszen egyedül marad a veszélyes erdőben és csak magára számíthatott a továbbiakban. Elővette két kis tőrét és elindult a férfi keresésére, be az erdőbe. Egyre beljebb és beljebb haladt, már kitudja merre, és hiába szólítgatta az elveszett férfit, azt bizony nem találta semerre. Így egy dologra tudott csak gondolni: Valami fenevad, vagy szörnyeteg magával vitte. A lovak viszont sértetlenek, ami jó, úgyhogy lassan elindult visszafelé a szekérhez.
Egy szekér halad végig Ashenvale kitaposott ösvényein. Lassan megy, mögötte porfelhő száll s keveredik össze az erdő ködével. A férfi ránt egyet a kantáron majd káromkodik egy cifrát, nem igazán tetszett neki ez a lassú tempó. A szekér ablakából egy barna hajú lány hajol ki és szúrós pillantást vet a férfira.
- Ne bántsd szerencsétlen jószágokat öreg. Fáradtak már, több napja csak utazunk.
Mutogatott a férfire fekete bőrkesztyűs ujjaival majd szem forgatva visszaült a kocsiba, s behúzta maga után a függönyt. Remélem nem marad el a fizetés, ahogy ígérted. Nem jókedvemben vágtatok át ezen a veszélyes erdőn keresztül. Kiabálja a férfi. Angeline nem válaszol, csak lázasan elkezd kutatni zsebeiben, és megállapítja, hogy bizony közel sem lesz elég pénze, hogy kifizesse ezt a fuvart. Ahogy mindig alig van pénze, éppen csak annyi, hogy megszálljon egy éjszakára, valamelyik olcsó fogadóban. Próbál határozottan, de azért kis remegés mégis hallatszódik a hangjából amikor válaszol.
- Ó hogyne, megkapod érte a fizetségedet, ne aggódj már annyit.
Válaszolja, majd a kocsis megáll. Mire Angeline kissé előrebukik és dühösen kiszól az ablakból.
- Miért álltunk meg öreg? Még félúton sem vagyunk.
Kérdezte, de válasz nem jött, ezért Angelie kénytelen volt kiszállni a kocsiból, hogy megnézze mi történt. A férfi eltűnt mint a kámfor. Ami jó is, de rossz is egyben, hiszen nem kell fizetni. Másrészről pedig nagyon rossz hiszen egyedül marad a veszélyes erdőben és csak magára számíthatott a továbbiakban. Elővette két kis tőrét és elindult a férfi keresésére, be az erdőbe. Egyre beljebb és beljebb haladt, már kitudja merre, és hiába szólítgatta az elveszett férfit, azt bizony nem találta semerre. Így egy dologra tudott csak gondolni: Valami fenevad, vagy szörnyeteg magával vitte. A lovak viszont sértetlenek, ami jó, úgyhogy lassan elindult visszafelé a szekérhez.
Angeline Nixya- Hozzászólások száma : 5
Csatlakozás : 2012. Sep. 22.
Tartózkodási hely : Goldshire
//Angeline-nek//
Árnymancs Froen Vas. Szept. 23, 2012 1:11 am
A Szekér hangja az erdőben messze elhallatszik. Az állatok elfutnak, vagy elbújnak. Kivéve egyikük... egy farkas... vagy... ember? Nem, ez egy worgen! A vadonban él, és amint meghallja a szekér zaját, zöld derengés tölti el testét. Ugyanis ez a bizonyos worgen, aki a Froen névre hallgat, egy druida, aki segítségül hívja a fekete párducok szellemét, és sikerrel jár. Amint kinyitja a szemét újra, immáron párducként, egyenesen a hang irányába rohan. Leugrik egy kisebb dombról, és egyenest egy tóban landol. Azonban a tóban már egy fóka úszik serényen a part felé, hogy aztán egy gepárd rohanhasson tovább, és pár perc múlva el is éri a célját: a szekeret. Egy ember leány éppen az erdőbe tart. Froen nem bír a kíváncsiságával, ezért tüzetesen átvizsgálja a járművet. Amikor a leány visszaér, ő éppen a tetőn van. Froen észreveszi, leáll a kutatással, és kutyamód leül a szekér tetején.
Árnymancs Froen- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2012. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Az Istennő szolgálatában
// Froennek //
Angeline Nixya Kedd Dec. 11, 2012 10:11 am
// Kissé késve de azé.. nah 
//
*Bőrkesztyűjét igazgatva lassan közelíti meg a szekeret. Galád játékot űz vele a kocsis, de nem tudni ki az ádázabb, aki fizetés nélkül szándékozik utazni, vagy pedig aki csak úgy hirtelen eltűnik. Baljós érzése támadt a rugó leányzónak. Hideg, csípős szél támadt, Angeline megborzongott. Ágreccsenés és léptek zaja ütötte meg a leányzó fülét és szinte ösztönösen akart az árnyékokba olvadni, hogy aztán teljesen eltűnjön az arra járók szeme elől majdnem sikeresen,csak, hogy a kocsi tetején már üldögél valaki. A hirtelen meglepettségtől hátrahőköl. Még egy pillanatra a lélegzete is eláll, várja, hogy netán neki támad a kutya. Átfagyott gyenge kis ujjaival megmarkolja a tőrét.*
- Héjj, te vitted el a taxisofőrömet? * Hangjából hallatszódhat a félelem és a kíváncsiság is. Lassan közelít a kocsi felé, közben egy pillanatig sem veszi le a szemét az állatról.*
- Széép kutyus.. jóó kutyus. ugye, hogy nem harapsz.. vagy talán már jól is laktál? *Egyre közelebb halad a kocsihoz és lassan az ajtajához nyúl, hogy aztán bevesse magát és bezárja, nehogy rátámadjon. Idegesen elfordítja a kulcsot az oldal ajtóban és kiszól az ablakon.*
- Szép állat vagy, vannak társaid is?? * Beszél csak úgy magában, nem is számít válaszra, hiszen nem tudja, hogy a tetőn üldögélő farkas egy worgen. *
- És éhesek is vagytok ugye.. engem akarsz megenni? Ha?! No még mit nem! * Pislog sűrűn és elkezd kotorászni a tarisznyájában. Elővesz egy törött tükröt és azzal próbálja jobban szemügyre venni a tetőt elfoglaló farkast.
//*Bőrkesztyűjét igazgatva lassan közelíti meg a szekeret. Galád játékot űz vele a kocsis, de nem tudni ki az ádázabb, aki fizetés nélkül szándékozik utazni, vagy pedig aki csak úgy hirtelen eltűnik. Baljós érzése támadt a rugó leányzónak. Hideg, csípős szél támadt, Angeline megborzongott. Ágreccsenés és léptek zaja ütötte meg a leányzó fülét és szinte ösztönösen akart az árnyékokba olvadni, hogy aztán teljesen eltűnjön az arra járók szeme elől majdnem sikeresen,csak, hogy a kocsi tetején már üldögél valaki. A hirtelen meglepettségtől hátrahőköl. Még egy pillanatra a lélegzete is eláll, várja, hogy netán neki támad a kutya. Átfagyott gyenge kis ujjaival megmarkolja a tőrét.*
- Héjj, te vitted el a taxisofőrömet? * Hangjából hallatszódhat a félelem és a kíváncsiság is. Lassan közelít a kocsi felé, közben egy pillanatig sem veszi le a szemét az állatról.*
- Széép kutyus.. jóó kutyus. ugye, hogy nem harapsz.. vagy talán már jól is laktál? *Egyre közelebb halad a kocsihoz és lassan az ajtajához nyúl, hogy aztán bevesse magát és bezárja, nehogy rátámadjon. Idegesen elfordítja a kulcsot az oldal ajtóban és kiszól az ablakon.*
- Szép állat vagy, vannak társaid is?? * Beszél csak úgy magában, nem is számít válaszra, hiszen nem tudja, hogy a tetőn üldögélő farkas egy worgen. *
- És éhesek is vagytok ugye.. engem akarsz megenni? Ha?! No még mit nem! * Pislog sűrűn és elkezd kotorászni a tarisznyájában. Elővesz egy törött tükröt és azzal próbálja jobban szemügyre venni a tetőt elfoglaló farkast.
Angeline Nixya- Hozzászólások száma : 5
Csatlakozás : 2012. Sep. 22.
Tartózkodási hely : Goldshire
//Angeline-nek//
Árnymancs Froen Pént. Dec. 14, 2012 8:20 am
A lány kissé félve közeledik. Hamar sikerül bejutnia a szekérbe, nem álom útját. Azonban nem szeretem, ha állatként gondolnak rám! Még ha félig az vagyok, akkor sem! Szépen lekászálódok a szekérről, és illedelmesen kopogok, hogy hátha beengednek. Gondolom nem, de legalább figyelnek, és nyugodtan mondhatom, amit szeretnék:
- Nem én voltam, - hangzik el a számból, a worgen kölykök jellegzetes hangszínével - nem vagyok az a típus. És nem szeretem, ha állatként kezelnek, jó?! Mindegy... a nevem Froen, örvendek. Megtudhatnám a neved? - kérdezem, haragom hamar elfelejtve, farkcsóválva. Remélem beinvitál a hölgyemény.
- Nem én voltam, - hangzik el a számból, a worgen kölykök jellegzetes hangszínével - nem vagyok az a típus. És nem szeretem, ha állatként kezelnek, jó?! Mindegy... a nevem Froen, örvendek. Megtudhatnám a neved? - kérdezem, haragom hamar elfelejtve, farkcsóválva. Remélem beinvitál a hölgyemény.
Árnymancs Froen- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2012. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Az Istennő szolgálatában
// Froen-nek//
Angeline Nixya Kedd Dec. 18, 2012 5:38 am
*Kapkodja a levegőt és fél is talán egy picit. Egy lélegzetvételnyi szünet után kopogtatnak az ajtón.* ~ Vissza jött volna a kocsis?~ * Lassan kinéz az ablakon és hallja a választ kérdésére.*
- Hé vigyázz! Farkasok ólálkodnak errefelé. * Ahogy kimondja a szavakat rájön, hogy éppen az egyikkel diskurál. Egy ideig azt hiszi, hallucinál. Az erdő fáit vizsgálta. Az idegen hangszínét furcsának találja ezért oda kapja a fejét. Nem találkozott még worgennel, csupán hallott és olvasott róluk, de túl sok információja így sem volt a fajról.*
- A kocsisomat most vitte el valamiféle erdei rém. * Kétkedve végigmér a farkcsóválón.*
- Szóóóval nem vagy az a típus? * Kérdi értetlenkedve, de rögtön témát is vált.*
- veszélyes az erdő, honnan tudhatnám, hogy igazat mondasz?* A farkas kölyök nem úgy tűnt mint aki támadni akarna, sőt a farkcsóválás sem éppen az agresszivitásra utalt. Angeline megnyugodott.
- Elég hideg van. Ha gondolod gyere be, itt szélvédettebb. * Ajánlja fel és átnyújt egy kulacs vizet is.*
- A nevem? Ó igen, hát persze. Angeline, örvendek. Na és mond csak Froen, nem láttál véletlenül egy részeges alakot valamerre? Szakadt ruhája volt és egy egyszerű szalmakalapja. * Fordul ismét Froen felé.*
- Nem találkoztam még soha worgennel. * Egy pillanatnyi rajongás fogja el, hiszen ilyen ritka fajjal tényleg ritkán találkozik az ember lánya.*
- Hé vigyázz! Farkasok ólálkodnak errefelé. * Ahogy kimondja a szavakat rájön, hogy éppen az egyikkel diskurál. Egy ideig azt hiszi, hallucinál. Az erdő fáit vizsgálta. Az idegen hangszínét furcsának találja ezért oda kapja a fejét. Nem találkozott még worgennel, csupán hallott és olvasott róluk, de túl sok információja így sem volt a fajról.*
- A kocsisomat most vitte el valamiféle erdei rém. * Kétkedve végigmér a farkcsóválón.*
- Szóóóval nem vagy az a típus? * Kérdi értetlenkedve, de rögtön témát is vált.*
- veszélyes az erdő, honnan tudhatnám, hogy igazat mondasz?* A farkas kölyök nem úgy tűnt mint aki támadni akarna, sőt a farkcsóválás sem éppen az agresszivitásra utalt. Angeline megnyugodott.
- Elég hideg van. Ha gondolod gyere be, itt szélvédettebb. * Ajánlja fel és átnyújt egy kulacs vizet is.*
- A nevem? Ó igen, hát persze. Angeline, örvendek. Na és mond csak Froen, nem láttál véletlenül egy részeges alakot valamerre? Szakadt ruhája volt és egy egyszerű szalmakalapja. * Fordul ismét Froen felé.*
- Nem találkoztam még soha worgennel. * Egy pillanatnyi rajongás fogja el, hiszen ilyen ritka fajjal tényleg ritkán találkozik az ember lánya.*
Angeline Nixya- Hozzászólások száma : 5
Csatlakozás : 2012. Sep. 22.
Tartózkodási hely : Goldshire
//Angeline-nek//
Árnymancs Froen Szer. Dec. 19, 2012 9:48 am
Amikor a lány kiszól, hogy vigyázzak, farkasok is vannak itt, elnevetem magam, nem bírom ki.
- Tudom! - szólok, fuldokolva a kacagástól. Az erdei rém hallatára azonban összerezzen, elhallgat. Ha tippelni kéne, megijedt. De nem kell tippelni, tényleg megijedt, aztán eszébe jutott valami, amit meg is osztott a lánnyal:
- Ki tudja, talán a Horda tagjai voltak... hmm... milyen érdekesek is a horda tagjai... élőholtak, orkok, fejlett kultúrájú elfek... vajon hogy rakták ezt össze... - aztán felocsúdni is sikerült - ja, igen, majd utánanézhetünk annak is - fejezi be. A beinvitálásnak nagyon örül. Beugrik, azonban mikor benn van, emberi gyermek alakban látható. Az italt elfogadja, iszik egy-két kortyot, aztán két nagyon kínos dolog történik: először is, olyan hangosan korog a gyomra, hogy beleremeg az erdő; másodszor pedig, emberi alakja sokkal kisebb a worgenalakhoz képest, így hát a ruhája lecsusszan róla. Az eddig észlelt legvörösebb, bármely kreatúrák által kiadható árnyalatot tízszeresen túlszárnyalva azonnal felkapta a gönceit, és worgenné változott, hogy minden rajtamaradjon. Annyira szégyellte magát, hogy próbálta annyira összehúzni magát a sarokban, amennyire egy magafajta képes rá.
- Tudom! - szólok, fuldokolva a kacagástól. Az erdei rém hallatára azonban összerezzen, elhallgat. Ha tippelni kéne, megijedt. De nem kell tippelni, tényleg megijedt, aztán eszébe jutott valami, amit meg is osztott a lánnyal:
- Ki tudja, talán a Horda tagjai voltak... hmm... milyen érdekesek is a horda tagjai... élőholtak, orkok, fejlett kultúrájú elfek... vajon hogy rakták ezt össze... - aztán felocsúdni is sikerült - ja, igen, majd utánanézhetünk annak is - fejezi be. A beinvitálásnak nagyon örül. Beugrik, azonban mikor benn van, emberi gyermek alakban látható. Az italt elfogadja, iszik egy-két kortyot, aztán két nagyon kínos dolog történik: először is, olyan hangosan korog a gyomra, hogy beleremeg az erdő; másodszor pedig, emberi alakja sokkal kisebb a worgenalakhoz képest, így hát a ruhája lecsusszan róla. Az eddig észlelt legvörösebb, bármely kreatúrák által kiadható árnyalatot tízszeresen túlszárnyalva azonnal felkapta a gönceit, és worgenné változott, hogy minden rajtamaradjon. Annyira szégyellte magát, hogy próbálta annyira összehúzni magát a sarokban, amennyire egy magafajta képes rá.
A hozzászólást Árnymancs Froen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 20, 2012 9:26 am-kor.
Árnymancs Froen- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2012. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Az Istennő szolgálatában
// Fro-nak //
Angeline Nixya Szer. Dec. 19, 2012 12:40 pm
* Még mindig a meglepettség hatása alatt van, végtére is egy farkassal beszélgetett, ami egyik pillanatról a másikra hirtelen megváltozott, átváltott emberi alakjára. A gyors eseményeket a fiatal leányzó alig tudta követni.*
- Látom éhes vagy.
* Kérdi a fiút, kinek ruhái pár mérettel nagyobbak lettek farkas mivoltában. S ezt ő is észrevéve inkább visszaváltott és meghúzta magát a sarokban. Angelie kissé meg is sajnálta a kölyköt.*
- Hé, semmi gond. Asszem van itt valami ehető ebben a fiókban. Kezdett el turkálni a fiókos szekrényben ami voltaképp nem a sajátja volt, tehát nem lett volna joga kutatni benne, de a szükség törvényt bont. Egy kevéske száraz kenyeret talált és egy darabka szalonnát, de jelen pillanatban az is jobb a semminél. De mielőtt átnyújtotta volna támadt egy jobb ötlete.*
- Úgy tudom van egy fogadó a közelben. Ott talán kaphatnánk valami ennivalót, sőt szállást is. Az itteni éjszakák borzasztó hidegek.
* Vetette fel az ötletet a fiúnak. Arra nem is gondolt, hogy egy petákja sem lenne finanszírozni nemhogy a saját ellátását, de még a fiúét sem. De erre az esetre a rogue leányzónak mindig volt egy terve. A kizsebelés bár csúnya dolog, de a megélhetés érdekében néha rászorul az ember, no meg aztán a gazdag kocsma töltelékeknek fel sem tűnik ha hiányzik pár forint. Maximum egy üveggel kevesebbet iszik, de legalább megóv két embert a megfázástól. Elég sajátos gondolkodás mód. Angelie mindig meg akarja magyarázni magának, ha kizsebel valakit, hogy ezt és ezt most miért csinálta, és mindig megfogadja, hogy visszafizeti majd, ha gazdag lesz.*
- Gondolom nálad sincsen semmi pénz rá.. Eltaláltam?
* Kérdi kis gondolkodás után Froen-t. Bár ha lett volna is, az a ruhaméret változás után rögtön a padlón koppant volna. legyintett egyet.*
- Annyi baj legyen, a pénz sosem gond.
* Kacsint egyet, remélte a fiú érti a célzást és jobb híján nincs más lehetőségük.*
- Viszont egy probléma azért van.. Kocsisunk továbbra sincs.
* Csóválja a fejét, és ha csak a fiú nem vállalkozik a feladatra, Angeline kénytelen lesz maga elvezetni a szekeret a következő úticélig.*
- Látom éhes vagy.
* Kérdi a fiút, kinek ruhái pár mérettel nagyobbak lettek farkas mivoltában. S ezt ő is észrevéve inkább visszaváltott és meghúzta magát a sarokban. Angelie kissé meg is sajnálta a kölyköt.*
- Hé, semmi gond. Asszem van itt valami ehető ebben a fiókban. Kezdett el turkálni a fiókos szekrényben ami voltaképp nem a sajátja volt, tehát nem lett volna joga kutatni benne, de a szükség törvényt bont. Egy kevéske száraz kenyeret talált és egy darabka szalonnát, de jelen pillanatban az is jobb a semminél. De mielőtt átnyújtotta volna támadt egy jobb ötlete.*
- Úgy tudom van egy fogadó a közelben. Ott talán kaphatnánk valami ennivalót, sőt szállást is. Az itteni éjszakák borzasztó hidegek.
* Vetette fel az ötletet a fiúnak. Arra nem is gondolt, hogy egy petákja sem lenne finanszírozni nemhogy a saját ellátását, de még a fiúét sem. De erre az esetre a rogue leányzónak mindig volt egy terve. A kizsebelés bár csúnya dolog, de a megélhetés érdekében néha rászorul az ember, no meg aztán a gazdag kocsma töltelékeknek fel sem tűnik ha hiányzik pár forint. Maximum egy üveggel kevesebbet iszik, de legalább megóv két embert a megfázástól. Elég sajátos gondolkodás mód. Angelie mindig meg akarja magyarázni magának, ha kizsebel valakit, hogy ezt és ezt most miért csinálta, és mindig megfogadja, hogy visszafizeti majd, ha gazdag lesz.*
- Gondolom nálad sincsen semmi pénz rá.. Eltaláltam?
* Kérdi kis gondolkodás után Froen-t. Bár ha lett volna is, az a ruhaméret változás után rögtön a padlón koppant volna. legyintett egyet.*
- Annyi baj legyen, a pénz sosem gond.
* Kacsint egyet, remélte a fiú érti a célzást és jobb híján nincs más lehetőségük.*
- Viszont egy probléma azért van.. Kocsisunk továbbra sincs.
* Csóválja a fejét, és ha csak a fiú nem vállalkozik a feladatra, Angeline kénytelen lesz maga elvezetni a szekeret a következő úticélig.*
Angeline Nixya- Hozzászólások száma : 5
Csatlakozás : 2012. Sep. 22.
Tartózkodási hely : Goldshire
//Angie-nek//
Árnymancs Froen Csüt. Dec. 20, 2012 8:45 am
A száraz kenyér nem volt valami hívogató, de a szálláskeresés annál inkább. Noha nem szerette a kizsebelést, a vadonban töltött éjszakák se nőttek a szívéhez, szóval legalább megfázni nem fognak. A kocsis pótlására támadt egy remek ötlete. Felkapta Angie-t, ráültette az egyik ló hátára, ő megülte a másikat, és nem kellett sok, a befogott lovakból személyi szállításra alkalmas állat lett. Így gyorsabban is haladhattak újdonsült úticéljuk felé.
Árnymancs Froen- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 15
Csatlakozás : 2012. Aug. 29.
Tartózkodási hely : Az Istennő szolgálatában
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|